Szabadság

Ma, havas fák alatt, az álmaim átlebbentek az ágak irányításába...
Mikor a szellő simogatta őket lágy mozdulatokkal,
érzést adtak a lelkemnek, s az értelem
vándorló hangversenyből tántorgott elő gondolataim mélységébe.
Titkos erény nélkül, ez a nagy  pillanat
- avagy minden létező pillanat különleges -
amit az ember megfigyel...
Szárnyak, jókora havas, jégcsapos, megfagyott ágak takarásában,
végtelen béke öltöztette fel szellemem és tetemem,
kitöltötte a tüdőm, friss, tiszta, nyers levegővel,
kiterjesztve határtalan szabadságomat,
így ösztönzött vágyakkal, álmokkal, kreativitással -
Harmóniát és elégedettséget ajándékozott,
a kiegyensúlyozott, boldog életért.

Feledhetetlen pillanatok

Bár nagyon kevés jó történik velem ezekben az időkben - aggódás, bizonytalanság keresztezi utam -,
mégis van valami értelme...
Újra el kell kezdenem kísérletezni,
fáradhatatlanul dolgozni a megvalósításon,
álmaim között kutatni, melyek előre visznek, fejlődésre, kitartásra ösztönöznek.
Minden lépésnél élni szeretnék az életemben,
felejthetetlen pillanatok részévé válni,
felfedezni kis dolgokat, melyek boldoggá teszik a mindennapokat.
Érezni akarok!
Mert bár csomagolás a bőröm, mégis milliónyi idegszállal kapaszkodik testemhez.
Arcom kifejező, épp úgy ül ki rá a meglepetés, döbbenet, mint a csalódás, szomorúság vagy a boldogság.
Szeretnék megújulni, amilyen hamar csak lehet, hogy tudjam, hol és mennyire vagyok tulajdonosa önmagamnak.
Ma már tisztában vagyok azzal, hogy nem létezik örök boldogság, hiszen nincs végtelen tökéletesség...
Félelem, bizonytalanság, aggódás árny-fátyla állandóan körbefon,
de azt biztosan tudom, hogy vannak apró örömteli dolgok és léteznek feledhetetlen pillanatok.

Utazás

Némi gondolkodás után, végül elfogadom - időt kell adni - így eközben az élet újra és újra ad lehetőséget ismeretlen utakon utazni, hagyja áramolni a gondolatokat, megtörni a rutin időszak fájdalmát... Szennyezi a lelket az unalom és a fáradtság...

Úgy döntöttem, kimegyek az állomásra és a fagyott-hangyás, galambtollas peronon várom a vonatot... Ó, de nem... itt meg kell jegyeznem, hogy valójában csoportos autóval utazom.
A mai nap tapasztalatai: A gyerek sír, fázik a hidegben, az anyja próbálja rávenni, hogy igyon meleg teát... Az öregek szemlélődnek és mélyen hallgatnak, távolabb egy szerelmes pár öleli egymást.

Az autó megáll az állomás mögött, kinyitja ajtaját, csak bámulok az úton, mint cirkuszban a néző.  Hirtelen megállunk a semmi közepén, drága megjelenés, szavak nélküli végtelen pillanat, szorongás... Kilépek a fénybe, a friss téli levegőre - néma kiáltás. Valaki telefonál, nyugodt bejelentéssel - bontják az útzárlatot, a szolgáltatás helyreáll. Néhány perc és utazunk tovább. A távolban egy nagyobb embersereg lohol, hogy elérjék a céljukat, összenéznek, de szó nélkül menetelnek tovább.

Ezek után hasít elmémbe az életen át tartó kezdő és lejárati dátum, melynek végét már csak az idegenek látják.

Röviden: az élet folytatódik különböző utakon... Néhányan felfelé haladnak, mások lefelé - ismerős arcok, a lélek csendes.

És mi történik az eljövendő napokban?

Továbbra is figyelem az új útvonalakat és kiválasztom találomra az általam vélt ideálisat...

Januári eső

Ma olyan érzésem van, hogy mire magamhoz térek eltelik egy újabb év... Elemzem az életem:  jó és rossz váltakozva történik nap, mint nap  - érzések garmadája nehézkedik elmémre - néha-néha születik egy-egy letisztult villanás... Úgy hiszem kimondhatom, boldog, ugyanakkor leírhatatlanul bizonytalan vagyok . Még mindig létezik az a semmilyen élet, mely minden körülmény között kísért. Létezett a "magány", ami teljesen megfélemlített... és volt erős nosztalgia, amely könnycseppekben gördült lefelé az arcomon.

Mintha az ég  ismerné a bánatom és elnyomja,  hogy ily' módon kúráljon - öntözi a földet a természet vizével, hogy égből hulló kristálycseppekkel álcázza a könnyeim. Szeretem a januári eső hideg, édes ízét... hű baráttá lett jó és rossz időkben.

S a jövőben már csak egyetlen cél létezik...

Az álmokba szebb napokat és pillanatokat ültetni!

- Állok az ablak előtt,

s várom a januári esőt... -