Feledhetetlen pillanatok

Bár nagyon kevés jó történik velem ezekben az időkben - aggódás, bizonytalanság keresztezi utam -,
mégis van valami értelme...
Újra el kell kezdenem kísérletezni,
fáradhatatlanul dolgozni a megvalósításon,
álmaim között kutatni, melyek előre visznek, fejlődésre, kitartásra ösztönöznek.
Minden lépésnél élni szeretnék az életemben,
felejthetetlen pillanatok részévé válni,
felfedezni kis dolgokat, melyek boldoggá teszik a mindennapokat.
Érezni akarok!
Mert bár csomagolás a bőröm, mégis milliónyi idegszállal kapaszkodik testemhez.
Arcom kifejező, épp úgy ül ki rá a meglepetés, döbbenet, mint a csalódás, szomorúság vagy a boldogság.
Szeretnék megújulni, amilyen hamar csak lehet, hogy tudjam, hol és mennyire vagyok tulajdonosa önmagamnak.
Ma már tisztában vagyok azzal, hogy nem létezik örök boldogság, hiszen nincs végtelen tökéletesség...
Félelem, bizonytalanság, aggódás árny-fátyla állandóan körbefon,
de azt biztosan tudom, hogy vannak apró örömteli dolgok és léteznek feledhetetlen pillanatok.

Januári eső

Ma olyan érzésem van, hogy mire magamhoz térek eltelik egy újabb év... Elemzem az életem:  jó és rossz váltakozva történik nap, mint nap  - érzések garmadája nehézkedik elmémre - néha-néha születik egy-egy letisztult villanás... Úgy hiszem kimondhatom, boldog, ugyanakkor leírhatatlanul bizonytalan vagyok . Még mindig létezik az a semmilyen élet, mely minden körülmény között kísért. Létezett a "magány", ami teljesen megfélemlített... és volt erős nosztalgia, amely könnycseppekben gördült lefelé az arcomon.

Mintha az ég  ismerné a bánatom és elnyomja,  hogy ily' módon kúráljon - öntözi a földet a természet vizével, hogy égből hulló kristálycseppekkel álcázza a könnyeim. Szeretem a januári eső hideg, édes ízét... hű baráttá lett jó és rossz időkben.

S a jövőben már csak egyetlen cél létezik...

Az álmokba szebb napokat és pillanatokat ültetni!

- Állok az ablak előtt,

s várom a januári esőt... -