9.10.2021

Vajon mi történik most?

Vajon mi történik, ha egy borzasztó forgatókönyv író által készült Vihar a biliben című dél-amerikai szappanopera utolsó epizódja is bemutatásra kerül - melybe egyes szereplők akaratuk ellenére lettek belekényszerítve?
Megnyugvás, megtisztulás, fellélegzés, hála!
Hála, mert fény derült az emberi természet gyarlóságára, önzésére, valódiságára. S távozott minden, ami nem kívánatos, ami árt, ami negatív energiát sugároz.
Megtisztulás, amely új, őszinte kapcsolatokat hozott... eltávolította mindazt, melyektől évekkel ezelőtt kellett volna szabadulni, de félelemből, tapintatból nem mertem meglépni.
Fellélegzés az éveken át tartó kimondatlan szavak, érzelmek fojtogatásából. Modoroskodás, félelmek, korlátok alól való felszabadulás. Ez maga a végtelen szabadság!

Megnyugvás - minden változás magával hozza a katyvaszt, a zűrzavart, de ha a változást nem akadályozzuk, hanem hagyjuk a maga medrében folyni, akkor a kibogozhatatlan kuszaság, a kilátástalanság, a félelem hamar elmúlik és a béke, a nyugodtság, a harmónia uralkodik utána.

Mi történik most?

Élvezem a párom támogató gondoskodását. A közös programokat a meccs nézéstől, a filmeken keresztül, az apró kedves meglepetésein át, a közös sétákat, a biztonságot jelentő ölelését, ragyogását, vibrálását, megnyugtató hangját, nevetését. Ő a lelkem orvosa, a gyógyszerem, a terápiám.

Élvezem a szüleim gondoskodását, megnyugtató szavaikat. És bár nagy a földrajzi távolság köztünk, mégis egymás oszlopai, bástyái vagyunk, amióta az eszem tudom.

Boldog vagyok, hiszen időtlen idők óta nem értettük egymást a bátyámmal, de az elmúlt napokban megvilágosodást nyert, hogy mi mögött mi rejlik. Talán megértettük egymás érzéseit, félelmeit... És jó úton haladunk.

Boldog vagyok, mert bár nem gyűjtöm mennyiségileg a kapcsolatokat, de elmondhatom, hogy meglévő barátaim, új barátaim fantasztikusak! Köszönöm a sok - sok támogatást az elmúlt jó néhány hétben, mindenféle dolog kapcsán! 

Vajon mi történik a közelgő jelenben?
Élvezem a bágyadt őszi napsugarak selymes simogatását. Az arcom, mint a gyíkok nyújtom az ég felé, hogy magamba szívjam a napvirág vidám sugarát. Csodálom az ezüstös pompában fénylő Hold ciklusos változását.
Gyönyörködöm az ég színében, a különböző alakokat öltő habos felhőkben.
Hallgatom a szellő susogását, a haragos szél zúgását. Olykor a morcos égiek dörgő haragját, vagy az éltető víz kristálycseppjeinek koppanását.
Szeretem a hosszas erdei túrákat. A friss levegő bódító hatását, a vadasparki sétákat. A fák megnyugtató közelségét, pozitív energiáit, bölcs hallgatásukat. A napfényben csillogó kékes-fekete szarkák illegetését, a rozsdásfarkú madarak kedvességét, a csíkos hátú egér lábamon táncolását, a gyíkok futkározását.
Szeretek a fotelemben bársonyos plédbe burkolózva, forró csokival a kezemben kuckózni, nézni valami kedves filmet, olvasni egy most megismert kortárs költő írásait (hiszen teljesen azonosulok vele).
Mi történik a közelgő jelenben?
Igazából semmi, de ezt a semmit most élvezem!