Pécsi Sándor Guruló Színház

"Szemfényvesztő, hamis világ,
Kifelé szépnek mutatja magát.
Nem világít a gyémánt, s a tenger sem kék,
Uralkodó fénnyé vált az árnyék."

(Forgó Viktória - Miskolc, 1997.01.07.)

Forgó Viktória: Elmúlás

Mint nyíl sietve közelg,
Szörnyű fájdalom hasít,
Dobban a szív, majd megáll.


Zord vastag falú vár,
Hol jeges szél süvít.
Megfagy a lélek és megremeg.


Telihold világít az éjben,
S rémálom, félelem gyötör.
A test a földre rogy.


Utolsó megfáradt mosoly,
Majd felsikolt a csönd.
Elhagy az erő, s elszáll az élet.

Lázadó kor

"Jöjj... oh, jöjj végre árnyék,
hogy szemem ne láthasson többé,
s az ész ne fogadja magába,
mit e múló fény
a hamis világból megmutat."


(Forgó Viktória - Miskolc, 1998.06.03.)

Gyermek évek

Képek szereplői: Forgó Viktória, anya - Szabó Terézia, apa - Forgó Zoltán, testvérek - Forgó Mária, Forgó Zoltán, nagymama - Szilágyi Mária, rokonok - Szabó Mónika, Szabó Csaba, Szabó Antal, Thomas Bukovensky Szabo, Turcsány Mihály és Boxi kutya

Viktória Forgó: Gyermekkori emlék

Egy kép, talán egy gyermekkori emlék,
egy csillag, egy régi-régi fény.
Számomra még rózsaszín volt a világ,
'hisz mindenki óvott és vigyázott rám.

Édesanyám ölében ültem,
s ő lágyan átölelte testem;
szelíden simogatta arcom,
s közben kedvesen hozzám szólt.

Időnként testvéreim hangja,
beszűrődött a csendes szobába,
Később édesapám lépett be az ajtón,
felemelt és halkan mosolygott.

E gyönyörű gyermekkor sietve elszállt,
néhány emléken kívül nem maradt más.
Ó, gyermekkor, jöjj egy percre vissza,
hogy utoljára egyszer felidézzem a múltat!

(Miskolc, 1996.08.23.)