Bükk

 

Nem, nem, nem és nem!

Többé már nem akarok őrizni lelkemben csöppnyi szomorúságot sem. Bár a nosztalgia mindig is kuporgott elmém tekervényeiben, ártatlanságát már nem vitatom. Úgy tekintek rá, mint ártalmatlan útmutatás, mely rávilágít a megoldásra - mit kell tegyek, hogy megvédjem magam a mindennapos problémáktól, intrikáktól. S amíg küzdök a negatív erőkkel, visszatekintek a gondtalan életemre. Vagy ama világra, amely fekete, vagy fehér, két ellentétes pólus - avagy végletek lehellete, ahol a fény is fehér... Ahol az érzelem is érzékeny. Ahol létezik olyan természetes vágy, hol szabadság szárnyán száll a világ. Igen! Szabad akarok lenni! Szabadon akarom átélni az érzelmek impulzusát. Szabadon akarom képviselni a lelkem - igazságot az igazságon keresztül.

Mindig volt bennem egy alapvető vágy... Tapasztalni, tanulni egy életen át - különböző módon, nyitott szívvel, befogadó elmével:

"Légy mindig ugyanaz! 

Légy mindig önmagad!"

Most, ezekben a pillanokban, a séták élettelenek... 

Az érzések érzéketlenek... 

Nem várom a pillanatot, amely megtestesíti szívemben a negatív érzéseket, az ártó szellemiséget.

Nem, nem, nem! 

Inkább teret hagyok az ösztönös önvédelemnek. Hagyom, hogy alázat egyenlő arányban elegyedjen az önös érdekkel - ez már nem olyan világ, hol a tolerancia, empátia, jóindulat kifizetődő...

Hagyom, hogy lélek jól érezze magát tetemében. Hogy azzá a lénnyé váljon, aminek a természet teremtette. 

Shhh...

Shhh.... Csönd!

Néhány szeszélyes, gonosz ember rohadó elméjéből tör elő, melyet lerohan az irigység, a rossz szándék. Ezek a lélektelen, zajos városok sorban felrobbannak - szomorú új idők jelennek meg... Középszerű, önmagukban mérgező nyilak, 'mik kódok nélkül száguldoznak alantas reakcióktól vezérelve, hűtlen, -és gátlástalan akciók láthatatlanná tételével.

S mindezt tömegek folytatják - menetelnek, anélkül, hogy egyetlen másodpercet elveszítenének, sajnálják hatástalanságukat. A rosszakaratukat, vagy épp a bosszúvágyukat újra és újra más alapokra helyezik. Nem ismerik a nemeslelkűséget - olyan tulajdonságokat, mint a segítségnyújtás, empátia, szeretet... Mindazt, ami valós értékeknek van szentelve.

Népszerűsíteni szükséges a kockázatokat... része a lélek, ki nem adja el személyiségét szükségletei fedezésének céljából. Az emberi méltóság kopár kiárusításának veszélye áthatolt vérvörös veszélyzónába.

Hamis társadalmi grimaszok alatt csinálni valamit - ötleteket lopni, szavakat ismételni, elismerést vásárolni... A szövetségesek hajlamosak a mentális szegénységre, nyájas juhokra irányuló személyes kapzsiságra. Hajlamosak összejönni, hogy elfedjék a sötét űrt, a kegyetlenséget, a lelki -és fizikai terrort, melyek beszivárognak helyek, közösségek, társadalmak átjárhatatlan útjaira.

De nem... nem kell tenni semmit. Maradjon minden, ahogy van.... hiszen úgysem jutnak sehová!

Rohadó szagok és álnok áldások ömlenek az angyalok arcába!!!

Primavera - 03/2015 | Tavasz - 2015/03