Forgó Viktória: Emléknyom

Számlálhatatlan perc, óra, nap
Sietve reppen el felettem,
S az idő szárnyon jár,
Az óra monoton ketyeg, s ketyeg,
Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
S repülnek az évek.
Változik a világ,
Ma minden más körülöttem,
S van mi nem változhat meg...
At átélt élmények,
Örömök, bánatok
Soha nem illanak el.

  

Már csak homályos arc,

Mely föl-földereng,
Ha lehunyom két szemem,
S távoli suttogó hang,
Kedves szavak szólama
Csöndesen fülembe cseng.
Sugárzó szempár csillogása
És sokat mondó pillantása
Kajánul kacag pilláim közé.
Fény villan hófehér fogakon,
Mikor mosolyra húz a száj,
S a bőrre pajkos gödröt ás.

Fakó, rég elsárgult emlék,

Csak homályló kép,
Mely nihilbe vész,
Elmémben mégis elevenen él.
Nincs többé nyugtom,
A múlt démonja kísért.
A szív, a lélek, s az értelem
Egymást karolva összerezzen.
Érzések szabad áradata,
Mély álomba ringat,
Hol a múló pillanat
Örökkévalóság marad.