Úgy érzem, kevesen mondhatjuk el magunkról, hogy a
Diósgyőri vár gyerekkorunk meghatározó műemléke. A (24. sz.) Petőfi
Sándor (ma Református) Általános Iskola tanulójaként lehetőségem nyílt
minden iskolai ünnepséget a várban tölteni. Alkalmanként színpadra is
állni egy-egy állami ünnep műsorának részvevőjeként, vagy épp, amikor
úttörőnek avattak. Mint minden normális diák, továbbtanulás miatt
eltávolodni kényszerültem az erődtől... ám néhány koncert, vagy a
Középkori várjátékok vissza-vissza csalogattak, majd a 90-es évek
közepétől időnként ismét lehetőségem nyílt a vár színpadára lépni a
Pécsi Sándor Guruló Színház jóvoltából. Mind-mind felejthetetlen
emlékként égett bele az elmémbe és a szívembe. Természetesen régi, romos
képekkel fűszerezve. S bár jó néhány iskolatársam ismerősöm a facebook
közösségi oldalon, mégis általános iskolásnak látom őket, magamat, ha
arra az időkre gondolok.
- Azóta az élet úgy hozta,
hogy elszármaztam a szülőföldemről, s bár rendszeresen visszatérek,
mégis ámulok-bámulok, mert folyamatosan változik, megújul a városom -
Miskolc.
Az emlékeim miatt kissé félve és nagy-nagy
izgalommal léptem be a közelmúltban, az "új" rekonstruált építménybe -
már csak azért is, mert annyi sok ellentmondásos véleményt olvastam róla
(internetes sajtóban).
Nos... döntse el ki-ki maga, akár képek alapján, akár személyes látogatás alapján....
Én
úgy gondolom, hogy egy tökéletesen rekonstruált, korhű építményt
láttam. Végre a korabeli műtárgyak sem a lerombolt kápolna pincének
kialakított helységében dohosodnak, visszakerültek a helyükre - az
eredeti állapotukra visszaépített termekbe. Hosszasan sorolhatnám a
látnivalókat a kocsmától, szobáktól, kápolnán és ebédlőn keresztül a
fémműhelyen és fazekasműhelyen át a lovagi teremig, de ezekről élethűbb
látványt adnak a fotók. A vár panoptikuma és a bástyáról elénk tárulkozó
panoráma semmit nem változott... Ellenben a bástya kialakításával. Ami
ma már nem csak egy lapos tömb bástyatető, amikor a tetejére lépünk...
hanem egy "őrfolyosó". Pompás ötlet volt valódi "mester" emberek által
bemutatni szakmákat, mint például a pénzverő és a fazekas. Az udvari
bolond szerepére kiválasztott karakter is tökéletesen eltalált figura.
Ügyesen, viccesen kommunikált az emberekkel, gyerekekkel, mosolyt csalva
az arcukra, arcomra. A lovagi tornán sok mindent megtudhattunk az
öltözetről, fegyverekről, a lovagok szokásairól, harci stílusukról.
Nemesi eleganciával és humorral ötvözve szemléltették, miként is
zajlottak akkoriban az oly' népszerű "játékos, küzdelmes" összecsapások.
Természetesen
a zene sem maradhatott ki a történelmi kirándulásból. Fülbemászó
kellemes középkori dallamokat csaltak ki hangszereikből a zenészek
(Hollóének Hungarica), akik szinte észrevétlenül, de hatékonyan
teremtettek kapcsolatot a közönséggel, majdhogynem táncra perdítve
őket.
Összességében azt mondhatom, hogy öt
teljes órára sikerült átlépnem a jelenből a múltba... sikerült magamba
szívni némi történelmi "ismeretet", valamint Nagy Lajos király korát
idéző hangulatot. Valóságos középkori szórakozásnak lehettem a része.
Miskolc
város lakossága joggal mondhatja, hogy büszke az otthonára, mert
történt valami, épült valami, ami tökéletes, ami hasznos, ami történelem
a jelenben.
Köszönöm a vidám, szórakoztató és feledhetetlen pár órát, amit a Diósgyőri várban és a földemen tölthettem! Szeretlek Miskolc!
- A Diósgyőri vár történetéről, történelméről többet is megtudhattok a wikipedia oldaláról:
