Régi emlékek ihlette - álmodozás - bizonytalan vágyakról... Szeretném eltávolítani a rossz, téves utakat.
Nem olyan életről álmodok, ami csábító és nagyszerű. Nem is olyanról, ami részese lenne valami hatalmas, hamis kitalációnak. Nem készítek fantázia által abszurd kifogásokat félelemből, hogy megpróbáljam leplezni, amit teszek.
Tudom, hogy mit gondolok és merre tartok ma - s ez olyan édes számomra, mint víz a tóban.
Az élet ütemén sok emberrel találkoztam. Voltak roncsok és voltak, akik ronccsá akartak tenni. S voltak mások, akik gazdagítottak, tanítottak, fejlődésre ösztönöztek. Ebben a gazdaságban erősebb a pénznél a rengeteg áldozat, szeretet, megértés - Barátság és szerelem.
Az álmaim, a szívem, az elmém arra törekszik, hogy előre lépjek és emeli a magamba vetett hitem, hogy tisztán látok, miután megvilágosodott a tudatom.
Tudom, hogy mindig lesz jövő és nem akarok tapasztalatok nélkül maradni... Ugyanakkor valakit, valamit mindenképpen veszítek a változással.
A probléma része, hogy gátoljuk a változást, pedig csak elodázni lehet... Olyan dolgokat csinálok, amiket többé már nem szeretnék. Véletlenül hívta fel a figyelmem a változás előszele, hogy egy ideje megtanultam érzékek nélkül élni. De az idő biztosítja, hogy mindig nőjek és törekedjek a fény felé - még a legsötétebb pillanatokban is - naplemente előtt.
