Ébredés és simogatás nélküli szeretet... mégsem hagyja el soha azt a mosolyt, ami végül felemel. Oly sok a különbözőség, melyek között ott egy láthatatlan határ - várakozás - megéri az árát... búsásan meg is fizeti az árát. Talán ez adja a történet lényegét, mely beragyogja az utat, fény a léleknek, hogy ne hagyja abba az álmodást...
Csak a tűzzel hasonlítható össze az erek lüktetése, hamuharcot vívnak újra az érzelmek. S kiegészül a könyv is halvány kék elmosódó befejezéssel - zuhan a történelem - tanácsok a kézben, amiket illusztrálnia kell majdan az időnek.
Ne, ne kerülje a félelmet, amíg elérhető kézzel és megrongálható - minden seb súlya fáj, így védeni kell őket.
Ott van a béke valahol a magányos éjszakák között, csak a magányos éjszakák elfelejtették mondani.... de ma éjjel már nincs vesztegetni való ideje, nem gondol semmire, aminek nem kellene befednie a csöndet...
Mert ez az éjszaka más...
A ma éjjel, beszédes változás...