Forgó Viktória: Egy különc arcai
Költészet, fotográfia, divat, életmód, zene, videó, sport.../Poesía, fotografía, moda, estilo de vida, música, video, deportes...
12.28.2021
Változások éve
9.10.2021
Vajon mi történik most?
Mi történik most?
Élvezem a párom támogató gondoskodását. A közös programokat a meccs nézéstől, a filmeken keresztül, az apró kedves meglepetésein át, a közös sétákat, a biztonságot jelentő ölelését, ragyogását, vibrálását, megnyugtató hangját, nevetését. Ő a lelkem orvosa, a gyógyszerem, a terápiám.
Élvezem a szüleim gondoskodását, megnyugtató szavaikat. És bár nagy a földrajzi távolság köztünk, mégis egymás oszlopai, bástyái vagyunk, amióta az eszem tudom.
Boldog vagyok, hiszen időtlen idők óta nem értettük egymást a bátyámmal, de az elmúlt napokban megvilágosodást nyert, hogy mi mögött mi rejlik. Talán megértettük egymás érzéseit, félelmeit... És jó úton haladunk.
Boldog vagyok, mert bár nem gyűjtöm mennyiségileg a kapcsolatokat, de
elmondhatom, hogy meglévő barátaim, új barátaim fantasztikusak! Köszönöm
a sok - sok támogatást az elmúlt jó néhány hétben, mindenféle dolog
kapcsán!
Élvezem a bágyadt őszi napsugarak selymes simogatását. Az arcom, mint a gyíkok nyújtom az ég felé, hogy magamba szívjam a napvirág vidám sugarát. Csodálom az ezüstös pompában fénylő Hold ciklusos változását.
Gyönyörködöm az ég színében, a különböző alakokat öltő habos felhőkben.
Hallgatom a szellő susogását, a haragos szél zúgását. Olykor a morcos égiek dörgő haragját, vagy az éltető víz kristálycseppjeinek koppanását.
Szeretek a fotelemben bársonyos plédbe burkolózva, forró csokival a kezemben kuckózni, nézni valami kedves filmet, olvasni egy most megismert kortárs költő írásait (hiszen teljesen azonosulok vele).
Mi történik a közelgő jelenben?
Igazából semmi, de ezt a semmit most élvezem!
1.17.2021
Visszatekintés
Otthon, édes otthon!
Hosszú idő után végre itthon vagyok.... Igen, itthon, abban a lakásban, ami gyermekkorom meleg, oltalmazó otthona volt.
Az ablakon még lóg a színes karácsonyi füzér, melynek fénye félhomályba burkolja a szobám, melegséget csempészve a lelkembe. Éjszaka van. A köztéri lámpák bágyadt pislogása belopódzik az ablakon, csillogtatva az alászálló hópihéket, melyek varázslatos tánca mosolyt csal fáradó orcámra.
Eme meghitt pillanat lelassítja az időt, gondolatokat ültetve elmémbe. Ülök az ágyamon, kifelé révedek az ablakon, egyre csak nézem a hópelyhek ragyogását, miközben a gondolataim csapongnak az elmúlt év és a jelen boldogsága között....
Ma már nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy 2020 eddigi életem legfurcsább, legváratlanabb éve volt.
Sokszor akarva, vagy akaratlanul, de ki kellett lépnem a komfortzónámból. Nekem, aki minden egyes percet jól megszervezek, hiszen ez ad támpontot, biztonságot... Kiderült, hogy akkor is működik az ember, ha nem a szokásai, tervei szerint él, ha nincs meg a napi rutin, vagy alkalmazkodnia kell, teljesen változó, bizonytalan, tőle független szabályokhoz. Megvilágosodott számomra, hogy a boldogság nem a szokásokon, a vélt szabadságon múlik, hanem attól, hogy szeretek-e és viszontszeretnek-e. Volt, hogy önként vonultam saját otthonom börtönébe, ez lehetőséget adott olyan dolgokat tenni, megtanulni, amikre a rohanó világban nem is gondoltam. S volt, hogy akkor is mentem, amikor nem akartam. Voltam kétségbeesett, volt, hogy féltem, de voltam bizakodó, reményteli, örömmel teli.
2020 a változás, a tanulás, az önismeret éve volt számomra.
Meg kellett tanulnom nélkülözni a szeretteim, testvéreim, rokonaim, barátaim úgy, hogy nem hagytuk magukra egymást. Persze hiányzik az ölelés, a simogatás, a közös programok, de összességében sokkal közelebb kerültem a szeretteimhez, mint bármikor.
Tanulnom kellett önmagam miatt, hiszen a lelassult világ lehetőséget adott az "én" időre. Lehetőséget adott arra, hogy kényeztessem magam, vagy átgondoljam a mindennapok történéseit. Ma már meghallom a gondolataim, melyek a zűrzavarban kiabáltak, de eddig észre sem vettem. Rájöttem, hogy ma már az önsajnálat, a türelmetlenség, a mások hibáztatása, a hiszti nem működik, nem visz előre.
A nagy kuszaságban meg kellett tanulnom kiválasztani a valós híreket, hogy higgadtan, objektíven, helyén tudjam kezelni a tömérdek információt a kialakult helyzetben.
Időbe telt, mégis sikerült megtanulnom, miként lehet egészséges lélekkel, türelemmel, felelősségteljesen élni egy szürreális, hazug, összeesküvés-elméleteket gyártó, agresszív, megosztó világban.
Nem tagadom, hogy 2020 rettenetes év volt számomra éppúgy, mint mindenki más számára. De hazudnék, ha azt mondanám, nem voltak jó periódusok - amit elvett tőlem, azt másképp vissza is adta. Sok mindent tanított. Sok rosszért kárpótolt. Más értelmet nyert a szabadság, a vágy, a szeretet, a család, a társ, az egzisztencia. Hálás vagyok, hogy ilyen nagyszerű emberek vesznek körül.
Sokat tanított az emberi természetről, a gátlástalan emberi hulladékról, az önzésről - arról, hogy mennyire beteg értékrendű a világ.
De kíváncsian várom, hogy mit hoz a jövő, ez az új év. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem ezt az időszakot. Ezt a kicsit beszűkült világot, melynek minden pici csodájára úgy csodálkozom rá, mint a pici gyerek, aki életében először lát havat.
.... Tárt karokkal, nyitott szívvel, tudásvággyal állok eléd - Jövő!