Most
épp akadt néhány órám arra, hogy elmélyüljek gondolataimban, így
visszatekinthettem az idei év számos vidám, vagy szomorú pillanataira,
viszontagságaira.
Kétség
kívül az idei év a változás éve számomra, tele viharral, napsütéssel,
örömmel, bánattal, új kapcsolatokkal, kapcsolatok szakadásával,
tanulással, munkával, szerelemmel, szeretettel.
Az
év első szakasza csendesen telt a megszokott napi rutinnal,
monotonitással, család, munka, barátok körforgásában. De amikor az ember
már nem érzi komfortosan magát a megszokott életében, akkor el kell
gondolkodnia a változtatáson. El kell gondolkodni azon, hogy mi okozza
lelki harmóniájának összeomlását és ez sokszor összetettebb annál, hogy
csettintésre megoldódjanak a problémák. De nem állhatunk a változás
útjába, így egyetlen megoldás marad, felfeküdni az árra és hagyni, hadd
sodorjon arra, amerre csak szeretne. Hiszen az élet a legjobb
forgatókönyv író. Engedjük hát szabadjára a fantáziáját...
És igy is tettem.
Első
lépés a munkahely és a lakás váltás volt. Azt hiszem, hogy végre
megtaláltam a helyem. Hosszú-hosszú idő után, most először érzem úgy,
hogy szeretem, amit csinálok és jó helyen vagyok. Persze vannak jó, vagy
rossz napok. Kialvatlanság, múló rosszullét, vagy szabadságvágy,
esetleg lustaság.... De ez így van jól.
Második lépés a baráti és rokoni kapcsolatok felülvizsgálata volt.
Vajon
van-e szükségem olyan kapcsolatokra, amely mások érdekeit szolgálja, de
a személyem állandó elnyomásban tartja? Van-e szükségem olyan
kapcsolatokra, ahol nárcisztikus személyek próbálnak lealacsonyítani,
vagy a saját ego dominál, ahol a kapcsolat nem egyenrangú? Ami
hazugságon, ármánykodáson alapszik és verbálisan bántalmaznak
igaztalanul olyan embert/embereket, melyek rendkívül fontosak számomra?
Van-e szükségem modoroskodásra, képmutatásra, ahol csak a pénz és a
magamutogatás fontos? Van-e szükségem olyan kötelékre, melyben nem
mondhatom el, mit érzek vagy gondolok, ahol az egyéni érdek a fontos,
nem a tudás és az érzelmi kötelék? Ahol nem lehetek őszinte és olyan
szerepbe kényszerítenek, melyben kényelmetlenül érzem magam? Ahol nem
lehetek egyszerűen önmagam, azaz én leplezetlen őszinteséggel Forgó
Viktória? Ahol rám ragasztanak különc jelzőt, vagy véleménykülönbség
miatt megkapom válaszként, hogy csak a rosszak látom az életben (amikor
csak adott témában negatív a nézetem)?
Igazság
szerint a nyár végi idegtépő konfliktusok után, ma már örülök, hogy
tisztázódtak a viszonyok. Felszabadulást hozott az egyenesség, a vita,
az érzelmek, nézetek tisztázása és a szakítások. Ugyanakkor hozott az év
új, őszinte kapcsolatokat, barátságokat. Melyben mindenki önmaga lehet.
Ahol nincs bűntudat, sem sértődés, ha valaki nyers egyszerűséggel
(körmönfont udvariaskodás nélkül) elmondhatja a gondolatait, véleményét,
érzelmét.
Azt hiszem,
most értettem meg, mi a lelki szabadság... Hogy milyen a társadalmi
nyomás, elvárások, szorongás, kötelező protokoll nélküli élet!
Harmadik
lépés az új dolgok megismerése, kirándulás, utazás, de legfőképpen a
tanulás. Mégha az utóbbi, azaz a tanulás (tanfolyam) nagyon nehéz is
nekem. Most végre lehetőségem van olyan dolgok megismerésére, amelyektől
eddig kategórikusan elzárkóztam, minden ésszerű magyarázat nélkül.
A
negyedik lépés volt számomra a legnehezebb. Sajnos év vége felé el
kellett engednem azokat a lelkeket, akik távoztak ebből a létből. Mind a
hárman borzasztóan hiányoznak nekem! Lacival a véget nem érő
csevegések, a kedvessége, mindenféle témában való merengés, a bátorítás,
a biztatás.
Misi és Hófehérke szeretete, bújós kis puhasága, ölelése.
Néha
az emléketek mosolyt csal az arcomra... És van még, amikor könnyek
gördülnek végig az orcámon. Sosem feledlek titeket, mert nélkületek
kevesebb lennék ma!
Az
ötödik lépést még ízlelgetem. Meg kell tanulnom hálásnak lenni, azért,
amim van. Meg kell tanulnom megbecsülni azokat az embereket, akik
feltétel nélkül szeretnek és törődnek velem. A családom, a párom, és a
maréknyi megmaradt őszinte barátom.
Köszönöm, hogy vagytok nekem!
Az
igazság az, hogy mindig úgy indulok el az újév felé, "idén minden jobb
lesz". És minden évben jön valami, ami tönkreteszi azt, ami szép.
Minden egyes év picit rosszabbra sikeredik, mint az előző.
Idén már nem remélek....
Mindössze
annyit szeretnék, hogy jövőre többet figyeljünk egymásra a
szeretteinkkel, ebben az amúgy nehéz, viszontagságos időkben. Mindössze
azt szeretném - ne legyen kicsivel sem rosszabb a következő év! Hogy
mindenki, akit picit is szeretek, legyen boldog és egészséges! Akkor is,
ha már nem tartjuk a kapcsolatot, vagy már nem olyan szorosan, mint
azelőtt.
Ennyi a vágyam a jövő évre nézve...
Boldog újévet mindenkinek!