 |
 |
Mi történik most?
Élvezem a párom támogató gondoskodását. A közös programokat a meccs nézéstől, a filmeken keresztül, az apró kedves meglepetésein át, a közös sétákat, a biztonságot jelentő ölelését, ragyogását, vibrálását, megnyugtató hangját, nevetését. Ő a lelkem orvosa, a gyógyszerem, a terápiám.
Élvezem a szüleim gondoskodását, megnyugtató szavaikat. És bár nagy a földrajzi távolság köztünk, mégis egymás oszlopai, bástyái vagyunk, amióta az eszem tudom.
Boldog vagyok, hiszen időtlen idők óta nem értettük egymást a bátyámmal, de az elmúlt napokban megvilágosodást nyert, hogy mi mögött mi rejlik. Talán megértettük egymás érzéseit, félelmeit... És jó úton haladunk.
Boldog vagyok, mert bár nem gyűjtöm mennyiségileg a kapcsolatokat, de
elmondhatom, hogy meglévő barátaim, új barátaim fantasztikusak! Köszönöm
a sok - sok támogatást az elmúlt jó néhány hétben, mindenféle dolog
kapcsán!
Élvezem a bágyadt őszi napsugarak selymes simogatását. Az arcom, mint a gyíkok nyújtom az ég felé, hogy magamba szívjam a napvirág vidám sugarát. Csodálom az ezüstös pompában fénylő Hold ciklusos változását.
Gyönyörködöm az ég színében, a különböző alakokat öltő habos felhőkben.
Hallgatom a szellő susogását, a haragos szél zúgását. Olykor a morcos égiek dörgő haragját, vagy az éltető víz kristálycseppjeinek koppanását.
Szeretek a fotelemben bársonyos plédbe burkolózva, forró csokival a kezemben kuckózni, nézni valami kedves filmet, olvasni egy most megismert kortárs költő írásait (hiszen teljesen azonosulok vele).
Mi történik a közelgő jelenben?
Igazából semmi, de ezt a semmit most élvezem!