Betakarom magam és a sodrás őrületével egyedül maradok, ahelyett, hogy elmagyarázzam a világnak, hogy ki vagyok a kötelékekben. Keresem a szilárd lépéseket a meglepetés középpontja felé... s tudjátok meg, hogy valaki elesett az út túloldalán... de nem áll meg. Feltápászkodik és halad tovább.
Jobban szeretem az igaz és állandó keserű ízt ma, mint várni egy új napot, ami elmerít a hazugságokban. Nem ezért jöttem... hisz' így alulról nem tudom elfogadni a dolgokat. Nem teljesít a szív minden csókban, minden sebben...
Nem félek, nem menekülök, kitartásra, keménységre tanítom magam. Jobb magas árat fizetni a showra - a mosolyom - a békének csalfa játékai elveszítik a szemek tekintetét a szeretet-szerződésben létező hosszú háborús kopogásokban.
Szeretek több teret felajánlani a csöndnek, hogy elhallgattassa a gyűlöletet... távolságot nyerni - elvész a zene az életemben. Szeretek olyan lenni, mint egy álom, 'mely nem állítja meg a zuhanást - inkább harcolok a vágyaimért, meghalok a szabadságomért, mintsem éljek láncra verve, agyamba hamis gondolatokat ültetve.
A lényeg a részvét!!!