3.29.2014
3.15.2014
Tükörkép a tükörben
Semmi nem marad árnyékban, mikor a napba
mosolyogsz... hmm... Ez ad indítékot - noha kevés szükség van rá -
utánad mennek és eszik a világod. Semmi nem állíthatja meg ezeket az
őrült óriás árnyék-fényeket - élnek és osztoznak javaslatoddal... tudják
ajánlatodat.
Minél jobban ismered az életet, rájössz nem lehet "felmászni" rajta. Ha az út minden nap egyszerű leereszkedés, engem szeret kezelni több magassággal.
Gyakran úgy gondolják, hogy a szerencse, vagy az élet igazságtalan, mert a vágyak nem elégülnek ki azonnal. Vagy egyszerűen nem látni, hisz' nem jön a várva várt pillanatban.
Körülvesz minket varázslat, szeretet, család, barátság, gondoskodás... becsület, értékek, meglepetések, ami nekik van, pillanatok jönnek, de a fogadásnak hamar vége szakad. Csak képzeljük el, mennyi mindent tesznek, küzdenek, hogy nekünk szenteljenek egy mosolyt.
Nem, hidd el nekem nem vész oda minden, amit csinálsz, valaki látja, valaki értékeli, tiszteletben tartja, szeret, talán egészségesen irigyel és megcsodálja azt, 'mi jó, úgy mint a sajátját.
Egyszerűen szükséges a mindennapokból a legjobb tapasztalatokat, élményeket megosztani és átélni. Mind ugyanabban a láthatatlan buborékban vagyunk és elkerüljük önmagunk szívét minden lépéssel, vagy eladjuk...
Sajnálatos módon valaki előtt felemelt fővel állunk, megszokott attitűdök - régi sérelmek, büszkeség, megbocsátás hiánya - mi vagyunk a tükre a rossz dolgoknak mikor fenyegetettnek, vagy viharvertnek érezzük magunkat és a tükörkép a tükörben - valóság - már irgalmatlan messze járunk, ahhoz, hogy megálljunk és visszapillantsunk a mögöttünk hagyott útra...
Vajon mibe kerül e szellem-törvény? Nincs nagyobb büszkeség, mint a megfelelő áldozat eredménye, a jó végek és a gonoszság ismerete. A lényeg, a fontos dolgokért folytatott küzdelem és kitartás....
Nem veszni hagyni az álmokat!!!
Minél jobban ismered az életet, rájössz nem lehet "felmászni" rajta. Ha az út minden nap egyszerű leereszkedés, engem szeret kezelni több magassággal.
Gyakran úgy gondolják, hogy a szerencse, vagy az élet igazságtalan, mert a vágyak nem elégülnek ki azonnal. Vagy egyszerűen nem látni, hisz' nem jön a várva várt pillanatban.
Körülvesz minket varázslat, szeretet, család, barátság, gondoskodás... becsület, értékek, meglepetések, ami nekik van, pillanatok jönnek, de a fogadásnak hamar vége szakad. Csak képzeljük el, mennyi mindent tesznek, küzdenek, hogy nekünk szenteljenek egy mosolyt.
Nem, hidd el nekem nem vész oda minden, amit csinálsz, valaki látja, valaki értékeli, tiszteletben tartja, szeret, talán egészségesen irigyel és megcsodálja azt, 'mi jó, úgy mint a sajátját.
Egyszerűen szükséges a mindennapokból a legjobb tapasztalatokat, élményeket megosztani és átélni. Mind ugyanabban a láthatatlan buborékban vagyunk és elkerüljük önmagunk szívét minden lépéssel, vagy eladjuk...
Sajnálatos módon valaki előtt felemelt fővel állunk, megszokott attitűdök - régi sérelmek, büszkeség, megbocsátás hiánya - mi vagyunk a tükre a rossz dolgoknak mikor fenyegetettnek, vagy viharvertnek érezzük magunkat és a tükörkép a tükörben - valóság - már irgalmatlan messze járunk, ahhoz, hogy megálljunk és visszapillantsunk a mögöttünk hagyott útra...
Vajon mibe kerül e szellem-törvény? Nincs nagyobb büszkeség, mint a megfelelő áldozat eredménye, a jó végek és a gonoszság ismerete. A lényeg, a fontos dolgokért folytatott küzdelem és kitartás....
Nem veszni hagyni az álmokat!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)