A harcod a tiéd

Gyakran kételkedünk, de valami furcsa belső hang mindig megmutatja a "helyes" irányt. A díjak és az elvek áldozatok annak érdekében, hogy a megfelelő pillanatban haladjunk előre a kezdetektől.
Néha kellemes meglepetést hoz, ha valaki követ téged, figyel téged és kinyújtja a karját feléd... még akkor is, ha szinte semmit sem tud rólad, de ki érti ezt?! Csak áll némán, lélegzik, ismeri a rezgéseid és megosztja veled mosolyát.
Talán holnap váratlan fordulatot vesz az élet. Álmok, melyek mindig bennünk éltek. Álmok, melyek idegenek, abszurdak, őrültek.
Tudni, hogy a szörnyű büszkeség, szeretet, minden hamis lépés elhagy egy nyomot és megjelöl a szemekben.  Talán vannak, akik értik, honnan jöttél és hová mész.... ki tudja?!
A harcod a tiéd. S a boldogság az emberé.
Ez a legnagyobb ajándék, ami létezhet. Alkotni, tanulni, figyelni, érezni... azzá válni, ami vagy... önmagad.

Ahhh... ¡De invierno maravilloso! ¡Me encanta!|Ahhh... Csodálatos tél! Szeretem!

 

Titok

Sok hibát követtem el. Sírtam, azért ki rossz és hamis barátokkal nevettem.
Megbotlottam kétszer ugyanabban a kőben, s amikor azt mondtam, hogy újra soha többé...
tolongtam, majd összeestem dobbantva egy új, a harmadik időért.
Túlságosan sokszor bocsátottam már meg... én csendes voltam, te kedves,
félelmek maradtak a levegőben. Nem maradtak igazságok... kár... embereket öleltem, dörzsölve vedlettem a bőrt.
Élveztem az apró részleteket és lassan megtanultam, milyen az élet... A titka az, hogy nem megbánni semmit!

Képtelen álmok

Kérdezd meg az embereket ott, ki vándor,
ha igaz, szeretem az életet,
s törött kétséggel hangom,
képtelen válaszolni nagy sietve.

Mondják, koromba írni lehetetlen,
jövőről anekdotát nem mesélnek a vének
csak a távolságok, emlékek morajlanak
és a Hold kíséri a siránkozásokat.

 Nem tudják, hogy a nyers hallgatás hozza el
a száraz hullámok habtalan habjait,
képek az elmémben...
sivatag, oázis, érintetlen vidék,
mely fel-felbukkan, de ködbe burkolódzik ismét.

Kiabálom némán a világba őrületem,
érzések, mint képtelen álmok
tenyésznek lelkemben,
érzések: valótlan és valós,
épségben tartják töredezett szívem...

Elhalasztották az önszeretetem.