Ma olyan érzésem van, hogy mire magamhoz térek eltelik egy újabb év... Elemzem az életem: jó és rossz váltakozva történik nap, mint nap - érzések garmadája nehézkedik elmémre - néha-néha születik egy-egy letisztult villanás... Úgy hiszem kimondhatom, boldog, ugyanakkor leírhatatlanul bizonytalan vagyok . Még mindig létezik az a semmilyen élet, mely minden körülmény között kísért. Létezett a "magány", ami teljesen megfélemlített... és volt erős nosztalgia, amely könnycseppekben gördült lefelé az arcomon.
Mintha az ég ismerné a bánatom és elnyomja, hogy ily' módon kúráljon - öntözi a földet a természet vizével, hogy égből hulló kristálycseppekkel álcázza a könnyeim. Szeretem a januári eső hideg, édes ízét... hű baráttá lett jó és rossz időkben.
S a jövőben már csak egyetlen cél létezik...
Az álmokba szebb napokat és pillanatokat ültetni!
- Állok az ablak előtt,
s várom a januári esőt... -