Áthat a nyugalom, özönlik a lényem mélyébe, mint egy gondolaton túlszárnyaló kitörő öröm.
Érzem minden megtett lépésben a tapasztalatot, az élet útját és én figyelek.
Mély levegőt veszek... belégzés és kilégzés.
Arcom az ég felé emelem - mint gyíkok a napsütésben - puha ujjaival simogatja bőröm az őszi eső.S ez az érzés úgy járja át minden részem, mint egy személyes kinyilatkoztatás.
Egy út, melyen átsegít az értelem, s az élet mindig túlmutat az érzelmi helyzeteken - tipikus halandó lélek.
Nem bánom, hiszen az éjszaka megörökíti a szépséget, állandósítja a varázst.
A város díszletében pihennek az elhagyatott utcák - míg csapongó gondolataim lezárják az álmaimat és derűs felszabadulást adományoz lelkemnek.