Amikor épp vágyom látni én is az elmúlt idők egyvelegét, érzelmeket, emlékeket - mindazt, amit magam mögött hagytam.
Tekintetem a horizontot kémleli, s látom a bizonytalan, de létező jövőt. Rejtélyes, kíváncsi, változó jövőt, melyre vágyom - élet. És oh, jaj... hiszen félúton vagyok a múlt és a jövő között. A jelen az, melyben most vagyok. Eme új idő írja bele az elmébe a régi idők emlékét, s a vágyódást a jövőbe repülés lehetőségéért. Mily balgaság, megpróbálni siettetni az időt?! Szárnyaló percek, órák, napok, hónapok - nem adnak életet, emléket... sem örömöt, sem bánatot, sem bölcsességet, sem tapasztalatot. Hova hát ez a rohanás? Hiszen előbb-utóbb minden eljön, bekövetkezik.. változik az idők szele. S míg reméljük a változás eljövetelét, addig is élni kell. Itt és most, ebben a pillanatban, melyet úgy nevezünk - Ma.