El frío y la niebla no desanimó a estos maravillosos días, en paz y feliz Navidad ... la familia y el amor. Apacible, Navidad feliz... la familia y el amor. Por supuesto, la moda y la indulgencia es impresionante.... y mi amor por los animales también lo disfruté Archi y Brill de cortesía :-) | A hideg és a köd sem szeghette kedvem ezekben a csodálatos napokban, Békés, Boldog Karácsony... család és szeretet.
Természetesen a divat és a kényeztetés sem maradt el... és kiélhettem állatszeretetem Archi és Brill jóvoltából :-)
Költészet, fotográfia, divat, életmód, zene, videó, sport.../Poesía, fotografía, moda, estilo de vida, música, video, deportes...
12.27.2013
Este soy yo: 22-24/12/2013
Címkék:
divat,
Forgó Viktória,
foto,
fotó,
Karácsony,
kép,
kutya,
Miskolc,
moda,
Navidad,
perro,
photo,
Viktória Forgó
Hely:
Miskolc, Magyarország
12.24.2013
2013 - Navidad | 2013 - Karácsony
Címkék:
család,
Familia,
Forgó Peti,
Forgó Zoli,
foto,
fotó,
Karácsony,
kép,
Mária Forgó,
Miskolc,
Molnár Melinda,
Navidad,
photo,
ünnep,
Viktória Forgó
Hely:
Miskolc, Magyarország
12.22.2013
11.15.2013
Nagymama
Most már értem...
Nem akkor, ha kívánatos,
Nem akkor, mikor elmondtad nekem...
Most, amikor szükségem van rá,
Most, amikor átélem azt,
Most, amikor már nem tudok Neked hálásnak lenni,
Most, hogy már nincs köszönet, sem ölelés....
De te létezel.
A tenger minden hullámában jelen vagy,
Minden lépésnél a homokban,
Minden hajózásra alkalmas szélben,
Azokon az éjszakákon, amikor kinyitom az ablakot és friss levegővel telik meg a szobám...
Élvezed a nevetésem és a könnyeim vigasztalnak.
S te létezel.
Mert te vagy a legigazabb bennem és én vagyok belőled,
különleges módon, úton jártál, de akkor még nem tudtam...
Hogy a bölcsesség a tiéd...
Nem akkor, ha kívánatos,
Nem akkor, mikor elmondtad nekem...
Most, amikor szükségem van rá,
Most, amikor átélem azt,
Most, amikor már nem tudok Neked hálásnak lenni,
Most, hogy már nincs köszönet, sem ölelés....
De te létezel.
A tenger minden hullámában jelen vagy,
Minden lépésnél a homokban,
Minden hajózásra alkalmas szélben,
Azokon az éjszakákon, amikor kinyitom az ablakot és friss levegővel telik meg a szobám...
Élvezed a nevetésem és a könnyeim vigasztalnak.
S te létezel.
Mert te vagy a legigazabb bennem és én vagyok belőled,
különleges módon, úton jártál, de akkor még nem tudtam...
Hogy a bölcsesség a tiéd...
Leckéket adtál az életből, melyeket játékokkal tettél hatékonyabbá.
Nem voltál tanár, mikor tanítottál.
Nem ítélkeztél, miközben figyelted a botlásaim.
Nem gyűlöltél, ha hibáztam...
mindig megbocsájtottál nekem.
S mindez egy igen egyszerű életfilozófia, mint a kislány
egy romlatlan nagylány nélkül,
egy romlatlan lélek csipetnyi hiúság nélkül...
Hiányzol... tenger szemeinek nője...
A szenvedéstől való szomorú pillantások nője,
Aki nem engedte meg az életnek, hogy legyőzze...
Hiányzol nagymama, több vagy, mint a lélegzet,
minden boldogságban, minden ajándékban,
minden mesében, minden alvásomban és valóságomban
JELEN VAGY!!!
Nem voltál tanár, mikor tanítottál.
Nem ítélkeztél, miközben figyelted a botlásaim.
Nem gyűlöltél, ha hibáztam...
mindig megbocsájtottál nekem.
S mindez egy igen egyszerű életfilozófia, mint a kislány
egy romlatlan nagylány nélkül,
egy romlatlan lélek csipetnyi hiúság nélkül...
Hiányzol... tenger szemeinek nője...
A szenvedéstől való szomorú pillantások nője,
Aki nem engedte meg az életnek, hogy legyőzze...
Hiányzol nagymama, több vagy, mint a lélegzet,
minden boldogságban, minden ajándékban,
minden mesében, minden alvásomban és valóságomban
JELEN VAGY!!!
Címkék:
Forgó Viktória,
foto,
fotó,
kép,
nagymama,
photo,
próza,
Viktória Forgó
11.14.2013
Az igazságom...
Olyan érzések, amiket soha nem ismertem fel, de ma már merem.
Olyan dolgok, amiket gondoltam és kimondtam:
Pillanatok, amelyek korábban leküzdhetetlenek voltak és ma már jelentéktelenek.
Döntések...
Ha visszatekintek és eltűnődök, rájövök, hogy minden,
ami történt egy-egy része volt annak, ami ma vagyok.
Most már itt vagyok, mert úgy döntöttem...
Döntöttem azokban a helyzetekben, amikor tudtam létezni, de volt, mikor nem.
Azok, amik csak jöttek és jöttek és sodortak... egész egyszerűen nem létezhettem.
S ajándékoztam magamnak egy horgonyt a jelenben és most a mában,
mivel a mai lépteim a holnap emlékei és igen, a pillanat bölcs, a sikeres jövő.
A kétséges tegnap ajándéka a szabad választás.
Olyan dolgok, amiket gondoltam és kimondtam:
Pillanatok, amelyek korábban leküzdhetetlenek voltak és ma már jelentéktelenek.
Döntések...
Ha visszatekintek és eltűnődök, rájövök, hogy minden,
ami történt egy-egy része volt annak, ami ma vagyok.
Most már itt vagyok, mert úgy döntöttem...
Döntöttem azokban a helyzetekben, amikor tudtam létezni, de volt, mikor nem.
Azok, amik csak jöttek és jöttek és sodortak... egész egyszerűen nem létezhettem.
S ajándékoztam magamnak egy horgonyt a jelenben és most a mában,
mivel a mai lépteim a holnap emlékei és igen, a pillanat bölcs, a sikeres jövő.
A kétséges tegnap ajándéka a szabad választás.
Döntések, helyzetek, személyek, tapasztalatok, érzésesek...
Végül az élet... események, pillanatok sokasága.
Lélegzik, érez, élvez, nevet,
de sír, szenved, más véleményen van
és minden összeadódik, minden számít, minden tanít...
Ne zárkózz be. Ez vagy te... Vagy, aki vagy.
Ma végre látok és végül találkozom,
érintkezem és nagyon sajnálom...
felszabadítom magam és engedem élni.
Mert ma egyetértek,
igazából romból a lelkiismeret, szembesítem magam a valósággal és
bevallom, hogy nem... nem vagyok tökéletes,
egyszerűen csak én vagyok és egyszerűen lenni óriási dolog.
Két pohár sör és feltárul egy élet leplezett hazugsága előttem
és a felfedezés, melyre bukkantam az enyém...
Mennyit hazudtál magadnak?
Végül az élet... események, pillanatok sokasága.
Lélegzik, érez, élvez, nevet,
de sír, szenved, más véleményen van
és minden összeadódik, minden számít, minden tanít...
Ne zárkózz be. Ez vagy te... Vagy, aki vagy.
Ma végre látok és végül találkozom,
érintkezem és nagyon sajnálom...
felszabadítom magam és engedem élni.
Mert ma egyetértek,
igazából romból a lelkiismeret, szembesítem magam a valósággal és
bevallom, hogy nem... nem vagyok tökéletes,
egyszerűen csak én vagyok és egyszerűen lenni óriási dolog.
Két pohár sör és feltárul egy élet leplezett hazugsága előttem
és a felfedezés, melyre bukkantam az enyém...
Mennyit hazudtál magadnak?
Címkék:
Forgó Viktória,
foto,
fotó,
kép,
próza,
Viktória Forgó
10.31.2013
Una agradable tarde :-)
Hola a todos, ¿cómo lleváis el jueves?
Esta semana va de básicos... esta que llevo hoy sobre todo, porque tiene unos colores.
¡Buenas noches a todos!
Szia mindenkinek, hogy vagytok csütörtökön?
Ezen a héten alapvetően megy.... Én ma viselni ezt, elsősorban azért, mert vagy egy kevés színe.
Jó éjt mindenkinek!
Címkék:
Forgó Viktória,
foto,
fotó,
kép,
photo,
Viktória Forgó
10.28.2013
Otoño maravilloso y yo|Csodálatos ősz és én
Sin duda, el colores de la temporada es alegre el cuadro en todas sus versiones.|Kétségtelen, hogy a szezon színei vidámak minden változatban.
Címkék:
Forgó Viktória,
foto,
fotó,
kép,
otoño,
ősz,
photo,
Viktória Forgó
10.22.2013
Jajajaja... Bruja de Halloween :-) | Hahahah...Halloween boszorka :-)
RAK for Viktória Forgó
Made with Jack-o'-lantern by Krysty Scrap Designs
https://www.deviantscrap.com/shop/product.php?productid=20249&cat=0&page=1
Made with Jack-o'-lantern by Krysty Scrap Designs
https://www.deviantscrap.com/shop/product.php?productid=20249&cat=0&page=1
Creado por: Simon Orsolya
Címkék:
deviantscrap,
Forgó Viktória,
foto,
fotó,
kép,
Orsolya Simon,
photo,
scrap,
Viktória Forgó
10.15.2013
¡Otoño alegre!|Vidám ősz!
Jajaja... ¡Otoño alegre! ¡Todos los días están lo dia de los muertos aquí! Desfile en color y muchas risas.|Hahaha... Vidám ősz! Minden nap Halloween. Színkavalkád és sok nevetés.
FlorjuDesigns: Little Monsters kit
Creado por|Készítette: Simon Orsolya (Orsolya Simon)
Osli ¡Muchas gracias¡|Köszönöm Osli!
¡Que tengas un buen día a todos!|Szép napot mindenkinek!
Creado por|Készítette: Simon Orsolya (Orsolya Simon)
Osli ¡Muchas gracias¡|Köszönöm Osli!
¡Que tengas un buen día a todos!|Szép napot mindenkinek!
10.09.2013
Mitől félsz?
Elegem van mindenből. Egyik nap telik a másik után. Majd ismét
másik nap. Az az érzésem, hogy semmi nem történik. Mert valójában
semmi nem történik. Semmi nem nyűgöz le. Nem érzem, hogy éreznék.
Nincs szeretet. Nincs akarat.
Nem emlékszem, hogy miért kell nevetni, vagy sírni. Álmodni vagy vibrálni.
Semmi. Úgy tűnik, meghaltam.
Kimegyek ösztönzést keresni az utcára, valamit, hogy felébresszen. Hogy újraélesszen engem. Ez van. Minden napnak ugyanaz az útja. Ugyanaz a zaj. Az autók. Az emberek...
Emberek. Olyan idegenek, akik anélkül sétálnak, hogy figyelnének bármire. Nincs senki.
És semmi. Úgy tűnik meghaltam.
Utazom a villamoson. Mindenhol emberek. Szinte mindenki kezében telefon, rátapadnak a képernyőre, anélkül, hogy felnéznének.
Érzek. Felállok és a jármű hátuljába sétálok.
Sóhajtok. Telik az idő... megérkezem. Leszállok.
Kattog az agyam... hideg és szürkeség van.
És semmi. Úgy tűnik meghaltam.
Nem emlékszem, hogy miért kell nevetni, vagy sírni. Álmodni vagy vibrálni.
Semmi. Úgy tűnik, meghaltam.
Kimegyek ösztönzést keresni az utcára, valamit, hogy felébresszen. Hogy újraélesszen engem. Ez van. Minden napnak ugyanaz az útja. Ugyanaz a zaj. Az autók. Az emberek...
Emberek. Olyan idegenek, akik anélkül sétálnak, hogy figyelnének bármire. Nincs senki.
És semmi. Úgy tűnik meghaltam.
Utazom a villamoson. Mindenhol emberek. Szinte mindenki kezében telefon, rátapadnak a képernyőre, anélkül, hogy felnéznének.
Érzek. Felállok és a jármű hátuljába sétálok.
Sóhajtok. Telik az idő... megérkezem. Leszállok.
Kattog az agyam... hideg és szürkeség van.
És semmi. Úgy tűnik meghaltam.
Valaki a kezembe kapaszkodik. Egy forró apró kis kéz, megszorítja
az enyémet és lehúz.
"Hölgyem, egy titok"
A másik kezével intett, hogy hajoljak le hozzá. A kezeit a fülemhez helyezve súgja: "mitől félsz?" Majd elment.
Megcsókolta az arcom és elment. Oldalán egy fiatal hajléktalan, aki úgy tűnt látszólag, mint a gyermek anyja.
Mitől félsz?
Ez a mondat visszhangzik a fejemben, mintha állandóan suttognának a fülembe. Az a kis lény csak 8 év körüli és két szóval összekuszálta az undoromat, unalmamat.
"Mitől félsz?"
Amikor hazaértem kinyitottam egy doboz sört. Filozofáltam, gondolkodtam, meditáltam...
Nem tudtam aludni az éjjel, nincs válasz.
Mitől félsz?
A pókok, a munkanélküliség, a halálos betegség, a magány....
Sok minden van. Nem hagyta lecsukni a szemem, nem hagyott aludni.
Másnap reggel csak úgy, hirtelen ugrottam ki az ágyból.
Ugyanabban az utcában, ugyanabban a kereszteződésben, ugyanazon az útvonalon, mint minden nap...
Kerestem a kicsi kezek érintését, melyek nem hagytak aludni.
S ő ott volt.... a piac bejáratánál, ahol az előző nap. Együtt a fiatal nővel.
Tisztelettel közeledtem és engedélyt kértem az anyjától, hogy beszélhessek vele. Bólintott.
- " Mi a válasz gyermek?"
- " Mitől félsz?"
- "Sok mindentől."
- "Olyan dolgoktól, amik most történnek veled? "
- "Olyanoktól. Megijesztenek azok az események, amik történnek."
- " Látod a jövőt? "
- " Hahaha. Nem."
- "Hát akkor, ezek a dolgok amik most történnek veled, az élet."
Megölelt és ismét megkérdezte:
-"Mitől félsz?"
Vettem egy csomag mogyorót a gyereknek és láttam a nagy szemeiben, hogy tudja választ.
-"Nem élni."
Ebben a pillanatban, valami az elmémben megváltozott. Az élet nem hozta a pénzt, a munkát, vagy az ambíciót. De utamba sodort egy önzetlen, bölcs kis gyermeket egy napon az utcán.
Ugyanaz az utca minden nap, amit keresztezett.
Ugyanabban a sarokban, ahol mindig ott van és soha nem maradt el a pillantása, amit rám vetett.
Most már enyém az életem.
Semmi nem ugyanaz és semmi nem egyenlő...
Már tudom, nem nézni, hanem megjegyezni.
Élvezem, ha nem mozdulok ki at otthonomból.
Kihívást jelent számomra, nem kényszerítem magam kötelezettségekre.
És most én kérdezem tőled: Mi a félelem?
"Hölgyem, egy titok"
A másik kezével intett, hogy hajoljak le hozzá. A kezeit a fülemhez helyezve súgja: "mitől félsz?" Majd elment.
Megcsókolta az arcom és elment. Oldalán egy fiatal hajléktalan, aki úgy tűnt látszólag, mint a gyermek anyja.
Mitől félsz?
Ez a mondat visszhangzik a fejemben, mintha állandóan suttognának a fülembe. Az a kis lény csak 8 év körüli és két szóval összekuszálta az undoromat, unalmamat.
"Mitől félsz?"
Amikor hazaértem kinyitottam egy doboz sört. Filozofáltam, gondolkodtam, meditáltam...
Nem tudtam aludni az éjjel, nincs válasz.
Mitől félsz?
A pókok, a munkanélküliség, a halálos betegség, a magány....
Sok minden van. Nem hagyta lecsukni a szemem, nem hagyott aludni.
Másnap reggel csak úgy, hirtelen ugrottam ki az ágyból.
Ugyanabban az utcában, ugyanabban a kereszteződésben, ugyanazon az útvonalon, mint minden nap...
Kerestem a kicsi kezek érintését, melyek nem hagytak aludni.
S ő ott volt.... a piac bejáratánál, ahol az előző nap. Együtt a fiatal nővel.
Tisztelettel közeledtem és engedélyt kértem az anyjától, hogy beszélhessek vele. Bólintott.
- " Mi a válasz gyermek?"
- " Mitől félsz?"
- "Sok mindentől."
- "Olyan dolgoktól, amik most történnek veled? "
- "Olyanoktól. Megijesztenek azok az események, amik történnek."
- " Látod a jövőt? "
- " Hahaha. Nem."
- "Hát akkor, ezek a dolgok amik most történnek veled, az élet."
Megölelt és ismét megkérdezte:
-"Mitől félsz?"
Vettem egy csomag mogyorót a gyereknek és láttam a nagy szemeiben, hogy tudja választ.
-"Nem élni."
Ebben a pillanatban, valami az elmémben megváltozott. Az élet nem hozta a pénzt, a munkát, vagy az ambíciót. De utamba sodort egy önzetlen, bölcs kis gyermeket egy napon az utcán.
Ugyanaz az utca minden nap, amit keresztezett.
Ugyanabban a sarokban, ahol mindig ott van és soha nem maradt el a pillantása, amit rám vetett.
Most már enyém az életem.
Semmi nem ugyanaz és semmi nem egyenlő...
Már tudom, nem nézni, hanem megjegyezni.
Élvezem, ha nem mozdulok ki at otthonomból.
Kihívást jelent számomra, nem kényszerítem magam kötelezettségekre.
És most én kérdezem tőled: Mi a félelem?
Címkék:
Forgó Viktória,
foto,
fotó,
kép,
photo,
próza,
Viktória Forgó
10.08.2013
El otoño está de camino | Az ősz útján
Qué ganas
de empezar a sacar del armario tejidos más cálidos para estas
temperaturas que ya empiezan a bajar. El otoño se está haciendo de rogar
aunque ya empezamos a ver las calles con las primeras hojas caídas.
Os dejo esta opción... que he elegido para tomar algo con unas amigas.
Kezdenek előkerülni a melegebb szövetek a szekrényből, amelyek
melegítenek a csökkenő hőmérsékletben. Az ősz egyre hidegebb és már
láttuk az első lehulló faleveleket az utcán. Befejezésül itt hagyom
nektek ezt a lehetőséget... Úgy döntöttem vásárolok valamit néhány
barátommal.
¡¡¡Un abrazo muy grande!!!
Nagy ölelés!
Címkék:
divat,
Forgó Viktória,
foto,
fotó,
kép,
otoño,
ősz,
photo,
stílus,
Viktória Forgó
10.07.2013
Otoño de temporada | Ősz szezon
Nueva temporada, nuevas fotos. Ir al otoño colorido y fresco. Échale un vistazo a tu armario para rescatar prendas atemporales.
Új szezon, új képek. Irány a hideg és színes ősz. Pillants be a szekrénybe és mentsd meg az időtlen ruhadarabokat.
¡¡¡Feliz semana para todos!!!
Boldog hetet mindenkinek!!!
Címkék:
divat,
Forgó Viktória,
foto,
fotó,
kép,
otoño,
ősz,
photo,
stílus,
Viktória Forgó
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)