Egy kép, talán egy gyermekkori emlék,
egy csillag, egy régi-régi fény.
Számomra még rózsaszín volt a világ,
'hisz mindenki óvott és vigyázott rám.
Édesanyám ölében ültem,
s ő lágyan átölelte testem;
szelíden simogatta arcom,
s közben kedvesen hozzám szólt.
Időnként testvéreim hangja,
beszűrődött a csendes szobába,
Később édesapám lépett be az ajtón,
felemelt és halkan mosolygott.
E gyönyörű gyermekkor sietve elszállt,
néhány emléken kívül nem maradt más.
Ó, gyermekkor, jöjj egy percre vissza,
hogy utoljára egyszer felidézzem a múltat!
(Miskolc, 1996.08.23.)