Sors - változtathatatlan, titokzatos óriás!
Misztikus csönd melódiáját szakítja félbe a rejtett tűznyaláb ropogása, melynek csillagporos fénye visszhangzik a szemeimben.
Próbáltam vala más irányba menni, de ha letérek az útról, titokzatos erő kapaszkodik belém - visszaránt újra a mágikus ösvény porába, hol tündék dalolnak és őrjöngő Főnix perzselő lángja nyalogat... Vagy csak egy elképzelhetetlen, fura vándor szeret.
Örökkévalóságig követem a végez csillaga mögött elhaló utat, melynek energiája erőt ad, hogy minduntalan lépdeljek - őt magát viszont soha, soha, soha nem mutatom be senkinek.
A fény csalogat, csendje nevet ad - az éj leple alatt épül fel az életem...
S eközben ügyetlen fegyverem a remény, a bátorság és a szeretet.