Néhány szeszélyes, gonosz ember rohadó elméjéből tör elő, melyet lerohan az irigység, a rossz szándék. Ezek a lélektelen, zajos városok sorban felrobbannak - szomorú új idők jelennek meg... Középszerű, önmagukban mérgező nyilak, 'mik kódok nélkül száguldoznak alantas reakcióktól vezérelve, hűtlen, -és gátlástalan akciók láthatatlanná tételével.
S mindezt tömegek folytatják - menetelnek, anélkül, hogy egyetlen másodpercet elveszítenének, sajnálják hatástalanságukat. A rosszakaratukat, vagy épp a bosszúvágyukat újra és újra más alapokra helyezik. Nem ismerik a nemeslelkűséget - olyan tulajdonságokat, mint a segítségnyújtás, empátia, szeretet... Mindazt, ami valós értékeknek van szentelve.
Népszerűsíteni szükséges a kockázatokat... része a lélek, ki nem adja el személyiségét szükségletei fedezésének céljából. Az emberi méltóság kopár kiárusításának veszélye áthatolt vérvörös veszélyzónába.
Hamis társadalmi grimaszok alatt csinálni valamit - ötleteket lopni, szavakat ismételni, elismerést vásárolni... A szövetségesek hajlamosak a mentális szegénységre, nyájas juhokra irányuló személyes kapzsiságra. Hajlamosak összejönni, hogy elfedjék a sötét űrt, a kegyetlenséget, a lelki -és fizikai terrort, melyek beszivárognak helyek, közösségek, társadalmak átjárhatatlan útjaira.
De nem... nem kell tenni semmit. Maradjon minden, ahogy van.... hiszen úgysem jutnak sehová!
Rohadó szagok és álnok áldások ömlenek az angyalok arcába!!!