Lillafüred, 12/01/2016

Ez történik...

Előfordul, hogy amikor minden nap jól megy, normalizáljuk az érzéseket és a történések megérintenek. Olyan, mintha semmi másnak nem lenne értelme.
Hogyan is lehetne ez másképp?
Semmi különöset nem csinálok a világban - egyszerűen jól vagyok.

Előfordul, hogy amikor jól vagyunk, nem nézünk körbe a környezetünkben, szimplán csak figyelünk az érzéseinkre, érzeteinkre és megéljük a napot - ahogy mindenki más.
Természetesnek vesszük a jólét-érzést és átalakítjuk mindennapok rutinjává.

Ez az igazság... nézz csak meg egy átlagos napot!

Számodra nem történik semmi kivételes, semmi rendkívüli... Nincs, ami különbözne a többi naptól, semmi figyelemreméltó.

Kikapcsolod az "ébresztőórát", noha úgy gondolod, több órával korábban szólalt meg. Némi lustálkodás, lopott pihenés reményében. Felkelsz, zuhanyzol, felöltözöl, pár harapás reggeli és készen állsz a munkára... remélve, hogy a forgalom lehetővé teszi a haladást - mérges vagy, hiszen minden nap ugyanaz...

Beérsz munkába és igyekszel félretenni a rossz oldalát - találkozások frusztrált, buta emberekkel - várod, hogy halk tik-takkal teljen az idő, de rettenetesen lassan peregnek a percek. Majd a nap végén hazafelé sétálsz, - hogy kiszellőztesd a fejed - néhány telefon a távoli szeretteidnek... megosztod velük, milyen volt a napod. Miután hazaérsz... vacsora, fogmosás, alvás - s eltelt egy nap.

Gondolkodom....

Előfordul, hogy adódik egy szokatlanul kellemetlen, rossz nap és abban a pillanatban hiányzik a kényelmes, biztonságos rutin.
Vajon a normalitás a "helyes"? A "hogy vagy"?
Várni, hogy mikor léphetsz tovább a forgalomban? Felébredni az "ébresztőóra" hangjára, akkor is, ha úgy véled korábban szólalt meg, mint szeretnéd? És elviselni a munkád árnyoldalát? Tudni, hogy nem történik semmi kiemelkedő, semmi figyelemreméltó és ez is csak egy átlagos szürke nap?

Előfordul, hogy manapság nem vesszük észre a minden napokban azt, ami varázslatos, mert követjük az eredeti terveinket, vagy épp ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazokat a helyzeteket éljük át újra és újra. Veszni hagyunk nyers lehetőségeket az életben. A pillanatokat mi magunk teszünk kellemessé, vagy  kellemetlenné. Visszatartott lélegzet, konfrontáció, egy lépés, egy mosoly, egy bosszúság - jól vagyok.
Még egy nap...

Élet a megélhetésért. Jobb és rosszabb pillanatok. Döntések irányítanak a hibák és bölcs lépések következményeinek súlya alatt. És folytatódik izgalmasan továbbra is az életkaland.

Előfordul, hogy mire rájössz, talán több időt hagytál semmivé foszlani, mint azt szeretnéd. Mert az élet csodálatos, mindig ad egyfajta célt neked... mint egy hatalmas művészet - élvezd!

...normális az, ami általában történik...