Nagymama

Most már értem...
Nem akkor, ha kívánatos,
Nem akkor, mikor elmondtad nekem...

Most, amikor szükségem van rá,
Most, amikor átélem azt,
Most, amikor már nem tudok Neked hálásnak lenni,
Most, hogy már nincs köszönet, sem ölelés....

De te létezel.
A tenger minden hullámában jelen vagy,
Minden lépésnél a homokban,
Minden hajózásra alkalmas szélben,

Azokon az éjszakákon, amikor kinyitom az ablakot és friss levegővel telik meg a szobám...
Élvezed a nevetésem és a könnyeim vigasztalnak.

S te létezel.
Mert te vagy a legigazabb bennem és én vagyok belőled,
különleges módon, úton jártál, de akkor még nem tudtam...

Hogy a bölcsesség a tiéd...
 

 Leckéket adtál az életből, melyeket játékokkal tettél hatékonyabbá.
Nem voltál tanár, mikor tanítottál.
Nem ítélkeztél, miközben figyelted a botlásaim.
Nem gyűlöltél, ha hibáztam...
mindig megbocsájtottál nekem.

S mindez egy igen egyszerű életfilozófia, mint a kislány
egy romlatlan nagylány nélkül,
egy romlatlan lélek csipetnyi hiúság nélkül...

Hiányzol... tenger szemeinek nője...
A szenvedéstől való szomorú pillantások nője,
Aki nem engedte meg az életnek, hogy legyőzze...

Hiányzol nagymama, több vagy, mint a lélegzet,
minden boldogságban, minden ajándékban,
minden mesében, minden alvásomban és valóságomban

JELEN VAGY!!!

Az igazságom...

Olyan érzések, amiket soha nem ismertem fel, de ma már merem.
Olyan dolgok, amiket gondoltam és kimondtam:
Pillanatok, amelyek korábban leküzdhetetlenek voltak és ma már jelentéktelenek.

Döntések...

Ha visszatekintek és eltűnődök, rájövök, hogy minden,
ami történt egy-egy része volt annak, ami ma vagyok.
Most már itt vagyok, mert úgy döntöttem...
Döntöttem azokban a helyzetekben, amikor tudtam létezni, de volt, mikor nem.
Azok, amik csak jöttek és jöttek és sodortak... egész egyszerűen nem létezhettem.
S ajándékoztam magamnak egy horgonyt a jelenben és most a mában,
mivel a mai lépteim a holnap emlékei és igen, a pillanat bölcs, a sikeres jövő.
A kétséges tegnap ajándéka a szabad választás.

 Döntések, helyzetek, személyek, tapasztalatok, érzésesek...
Végül az élet... események, pillanatok sokasága.

Lélegzik, érez, élvez, nevet,
de sír, szenved, más véleményen van
és minden összeadódik, minden számít, minden tanít...
Ne zárkózz be. Ez vagy te... Vagy, aki vagy.

Ma végre látok és végül találkozom,
érintkezem és nagyon sajnálom...
felszabadítom magam és engedem élni.

Mert ma egyetértek,
igazából romból a lelkiismeret, szembesítem magam a valósággal és
bevallom, hogy nem... nem vagyok tökéletes,
egyszerűen csak én vagyok és egyszerűen lenni óriási dolog.

Két pohár sör és feltárul egy élet leplezett hazugsága előttem
és a felfedezés, melyre bukkantam az enyém...
Mennyit hazudtál magadnak?